Hazafelé végig aludta az utat kis kosárkájában.
Kinti kutya, de mivel nekünk van másik kölyök ebünk is szóba ejöhetett, hogy öszengedjük őket. Így 10 napra elkülönítőbe, a mi szobánkba került.
Brúnónk, mikor megérezte, hogy hazaértünk, elképesztő erővel ment volna Bogihoz. A lányom szobájában próbáltuk bent tartani, amíg rendezkedtünk, de majdnem "ráment "az ajtó, annyira kaparta. Végül egy jókora hányás lett a vhiszti vége, természetesen az ülőgarnitúra megcélozásával.. szerencsére időben előkerült néhány iromány az íróasztalról, és "cucc" azon landolt. Ez volt a bizonyíték a délutáni csipegetésére. :-((( Brr...
Mellékesen jelzem meg, hogy az alátét irat fontos lett volna, az is volt , sikerült lemosni, az udvaron megszárítani, majd nejlon bugyiban:-) tartva feldolgozni az eredeti célnak megfeleleően.
Bogi közben szemmel volt tartva, valaki mindig figyelt rá. Negyed 4 felé kapta meg az altatót, 6-kor lábraállt. Próbálkozott legalábbis. Ekkor szólalt meg lányom, hogy olyan, mintha kergetné a kígyót :-))) Többször próbálkozott, többször visszafeküdt, többször bepisilt, gondolom az altatónak van vízhajtó hatása is. 7-kor elrohant a bejárati ajtóig, de nem engedhettem ki, met Brúnó lesben állt, na meg nem is engedtem volna.. Mire a póráz felkerült volna, jókora adagot hányt szegénykém, az epésebbik fajtából az ajtóba. Na fele a gallérban maradt, ott is folyt, ahol nem kellett volna, hát szerencsétlenkedtünk egy sort..
Hányás után egészen jól volt, igaz mindennek nekiment a kis ufós gallérjával, a találat akkorákat lökött rajta vissza, hogy rossz volt hallatni.
Később kapott kevés vizet, még később pár falat kaját is, hogy ne terheljük meg az üres pocit.
