Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.
Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!
A blog.hu csapata
majdnem... vagy félig...
Szeretném, ha megtanulnának bent viselkedni, ezért, igen ravasz módon, a mikor jól elfáradnak kint, beengedem őket. Természetesen, csak a számukra "felajánlott" területeket vehetik birtokba a lakásban.
Amikor minden jól megy, akkor több órát végig durmolnak, mondhatni az egész délutánt.
Ha jön a hancúr, a vihánc, vagy netán túllépik a határaikat, kiküldöm őket. Brúnó amikor Bogi bent lakott rendszeresen kaparta az ajtót. Manapság ezt Bogi műveli, de olyan szinten, hogy még valami ugatásféle hangzavarral is megspékeli.
Ahogy beállt az esős évszak egyre ramatyabbul néz ki az udvar, a terület, a kis birtokuk. A bejárati ajtó , a pár éve, horror árért benemesvakolt ház, a járda, az előtető alatti járda, csupa sár. SZóval szarul néz ki minden...
Több menetben próbáljuk ezt a problémát megoldani.
Bent nem tarthatom őket a mert a családi megállpodás nem erről szólt, sőt, az ő igényeik szerint se, mert kertes házban nem mondhatom nekik, hogy márpedig sehova, mert beszürkül a bundátok, aztán bent meg kifehéredik, porszívó (meg a háziasszony) nagy örömére.:-))
Ők igenis szeretnek kint lenni, csak akkor vágynak befelé, ha álmosak, éhesek, netán jön valaki, akit lelkesen összeugrálnának. Ahogy említetem hosszabb távon csak a délutáni alvásidőre maradnak bent. Mostanra azt is elértük, hogy nincs pisi a lakásban.
Na, az állagmegóváshoz visszatérve:
A ház utcára nyíló kiskapus oldala már el van zárva előlük, egy ideiglenes drótkerítéssel.
Ez nem is baj, hiszen egész nyáron aggódtam, hogy esetleg kiszalad valamelyik a lábunk között(ahogy a lakásba be is szoktak) az utcára, és mivel itt elég nagy forgalom van, bizony ez félelmetes lenne.
Másrészt a ház azon oldala, ami leginkább közszemlére van téve, az eddigi letakarítatlan lábnyomokkal is csak csökkentett mértékben koszos.
Harmadrész, így nem lesznek a tavaly telepített új tujáink tovább tépázva, és Brúnó által oldalba locsolva.
Talán még a fű is lesz, ott, ahol már nincs :-))
Viszont a bejárati oldalon (háttal az utcának) irgalmatlanul sok a lábnyom a falon. Az ajtó állandóan csupa sár Brúnó ugrómagasságáig..Az ablak alatti lóca, ami nyáron a kedvenc pihenőhelyévé vált, és amire falállva még be is látott a házba az egyik ablakon, most a fagyok elől kissé védetett helyre vitt muskátlik birtokában van.
Apránként szépen kinyírja őket. Kezdte a minap azzal, hogy átgázolva minden növényen, felült az ablakpárkányra, hogy megnézze mi folyik bent. Méretéhez 2 ablakpárkánnyi szélesség passzolna :-)))) Épp vittem ki a vacsorájukat, ennél fogva nem tudtam lesegíteni, fogalmam sincs, hogy jött le, valahogy ezerrel a kajáért, egy virág se sérüt meg, és a kutya sem.
Ma viszont szétrágott egy máshonnan 2 napja lenyúlt és kiürített cserepet, abban szerencsére csak föld volt.
A lócáról szintén egy cserép muskátlit tüntett el, és felfedeztem, hogy egyik gumósbegónámnak, mármint a gumónak, hűlt helye. Beugrott, hogy pár napja láttam a kakildájuk környékén egy nagy gyökérfélét, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Most viszont rögtön kattant, hogy az volt a gumó. Megtaláltam, de hogy tavassszal működőképes lesz-e, az a jövő titka.
Ez az egész azért volt, mert nem jöhettek be ugrálni délután. Szunyókáltak egy sort, de nem eleget, aztán ki akartak menni játszani. Majd újra bejönni egy vendéggel.. na, ezt nem engedtem, mert ugráltak fel, ezért kaptam biztos bosszúból a muskátlipusztítást.
Aztán jött a bünti, mehettek a helyükre, a kennelbe. Nem örültek neki, de kihasználták a lehetőséget, és folytatták a rövidre sikerült délutáni sziesztát..
A már említett cseppet azóta folyamatasan kapják, a kakildájuk pedig úgy lett alakítva, hogy könnyen fel tudjak minden csomagot szedni. Elmondhatom, hogy van mit, tehát nem zabálják fel, vagy jóval kevesebbet, mint korábban. A gyűjtőedény hamar megtelik. :-))
Lehet, hogy volt valami hiányuk, de én inkább csak rossz szokásnak, vagy ösztönnek tulajdonítom.
Tápot többfélét kaptak, és tök mindegy volt milyet. A kupacok eltűntek...
A biztos, hogy Bogi Brúnótól tanulta. A lányka sokkal óvatosabban közelített meg mindig minden halmot korábban, véletlenül se lépjen bele. Kikerülte negy ívben.
Most úgy tűnik hasznos ez a csepp,
hogy aztán a cseppek után miként alakul a dolog, majd kiderül.
Érdekesen alakult az első estéjük ismét együtt.
Még világos volt, amikor Bogi benti takaróját kiráztam az udvaron. Ő nézett, gondolkodott, ránézett a kutyaólra, beszaladt a kutyaólba, figyelte, hogy figyelem-e.
Utána nem is nagyon foglalkoztam vele, a kutyusok jól elvoltak ,a kinti világítás még bekapcsolva, hagytam őket futkosni. De a férjem azt hittem alszanak már, ezért ő leoltotta a villanyt.
Mikor felfedeztem , megyek ki, Bogika az ajtóban tanácstalanul toporog, Brúnó a kutyaólban, a közben egyszemélyessé vált ládikóban elkényelmesedve.. Hoppá!!
Nem tudtam mi van, attól tartottam Brúnó nem engedi be. Odmanetem, Brúnó kijött, Bogi bement, és akkor Brúnó nézett rám tanácstalanul.
A ládát kivettem, ezzel a probéma megoldódott, azóta kettecskén telnek a jól zigetelt kutyaólban az éjszakáik. Sőt, az ajtónyílás is le lett szűkítve, hogy még kevesebb hideglevegő férkőzhessen be.
Ők a vizslánkkal ellentétben nem hordják ki a kutyaólba tett meleg rongyokat, esetleg reggel csak , amikor rájuk jön már a tépkedés.
Újra együtt rosszalkodnak, temészetesen Brúnó irányításásval.
Október 29. A varratszedés napja
Elérkezett ez a nap is, fogalmam se volt róla, hogy ehhez, hogy tudja a doki nyugalomban tartani a kutyust.
De egy biglis gazdi (Anett) tapasztalatait ismerve, éhgyomorra vittük Bogit.
Egy-egy öltés kiszedését aránylag jól tűrte, de aztán egy kicsit be kellett lőni a kisdrágát.
Én meg asszisztáltam, vénásan kapta, így gyorsabban hatott, és kevesebb ideig, el se aludt, minden öltés kiszedésénél megrezzent. De nem úgy, hogy akadályozta volna az orvost.
Sikeresen megszépült, és akadálymentesítve lett a fülvakarás. :-))
A kakafalós tapasztalatokat előadva a doki ajánlotta próbaképpen a kutyáknak szóló Béres cseppet. Nem egy olcsóság, de próba szerencse alapon vettünk egy üvegcsével.
Mikor hazaértünk még nem mertem összeengedni Brúnóval rögtön, kissé bódult állapotában...ő maga sem tudta, hogy aludni akar-e vagy mászkálni a lakásban.
Ilyen szép lett:
Kb. 1 órával varratszedés után, még kicsit kábán.
Egy órával később már boldogan viháncoltak együtt Brúnóval, de erről meg sajnos kép nem készült.
Amikor marad a gyerek, mert alszik :-)))
.jpg)
mert fáradt és pihen ...
.jpg)
mert játszik :-)))
Nem könnyű fejezet, nagyon sok mondandó tartozik ide:
AZ éjszakákról már volt szó, azzal folytatnám.
Az uram a 2. éjszakára kitalálta, hogy egy bazinagy dobozban fog neki megágyazni, hogy ne nyalogassa éjszaka a lábát. :-)) Nem nyalogatta, kicsit meglepve, de minden zokszó nélkül aludt is, ha nem forgolódott éppen ...
Hagytam, legyen, ahogy a férj akarja :-))
De sokkal jobban zörgött benne, mint az első éjjelen. Úgyhogy a doboz aztán el lett vetve.. :-))
Gyakorlatilag különösebb probléma nem volt, csak tényleg nagy zajt csapott a gallérral, az utolsó napokban rettenetesen vakarta már. Ez egy kicsit zavaró volt.
Reggel én kivonultam, ők meg sokszor aludtak tovább, (férj+ eb) aztán olyan is volt, hogy munkaszüneti napon ott téblábol az ágy körül, szinte kizavart az ágyból, naná, tegnap ilynekor már ébren voltunk... erre ő nagy kegyesen visszafekszik.
Jókat nevettünk az ébredés utáni járásán. Ez a gallér kilengett jobbra-balra, ahogy billegett a feje, miközben nagy nyújtozkodó léptekkel kivonult a konyhába. Ez volt az ufójárás...:-))
Ha kapott egy kis almát, mert kinézte a szánkból :-)) és nem bírt vele, istenien igyekezett elásni a dobozába a rongyai közé... Napokig elkínlódott egy összeaszalódott sárgarépa darabbal is..
A szokásosnál többször kivittem pórázon, ez gyakorlatilag azzal járt, hogy Brúnó olyankor be volt zárva. Pechünkre, vagy szerencsénkre pocsék esős hetet fogtunk ki, ez Bogi szempontjából nem is volt baj, de Brúnó az eső miatt többet volt bezárva, mint szerettem volna. Igazából csak akkor sírt, ha kimentünk, és látta Bogit.
Cserébe esténként nagyokat játszottam vele, amikor Bogit már pesztrára tudtam bízni. És vitte a leányzóm is sokat sétálni Brunit.
Ezek az esti pesztrálások elég érdekesen alakultak a férjem részéről ...illetve kettejük kapcsolata volt érdekes:-)) A párom este szeret ledőlni, TV-t néz vagy csak sziesztázik.. tipikus férfidolog ..De , ha ledőlt, a Bogi állandóan megugatta. Ha a számítógéphez ült le az emberem, vagy felállt akanapéról semmi gond nem volt..csak fekve.. De képes volt ám elég kiadósan ugatni, az uram meg a ettől a plafonra mászni. Előkerült a légycsapó, ami átmenetileg használt is..
Azért nem tudom mire vélni, mert miközben szerintem játékra hívta Bogi a ház urát örömpisi cseppeket is ejtett. A farka mozgásából kiderül, hogy örül vagy fél.
Szerintem egyszer játszott vele az emberem, miközben heverészett. Bogi pedig minden heverészéstől ezt várta utána.. AZ igazság odaát van, :-))ez olyankor történhetettt, amikor én Brónóval foglalkoztam.
Nagyon sok sztorink volt egyébként, de a férjem már szinte vágta a centit, hogy mikor lesz végre nyugi..:-))
Az utolsó napok bizony már nehezen teltek, akkor már póráz nélkül kiengedtem többször, de mindent felszántott a gallérral, nem győztem takarítani...Brúnó is nehezen viselte, hogy van ilyen is, hogy ő kennelben, Bogi a kertben.
Egye nehezebb volt benn tartani Bogit. Egy nappal a varratszedés előtt, csúnya borús vasárnapunk volt. Annyira kínlódott Bogi, hogy kiengedtem a kertbe, vállalva a szántás utáni sikálást.
A galléros kisasszony akkorát aludt utána, egész délután durmolt. Gondoltam jó sokat futkosott... ami igaz is lehetett. Aztán este, mikor 1 órácskát mégis ébren volt, kibújt a szög zsákból... ő is becsipegette a kutyagumit..láttam már én műtét előtt is, hoy szagolgatja, de semmi több. És jött a róka.. Brrrr, ez is lüke...!!!
Hogy miféle kábszer lehetett a cuccban nem tudom, minden esetre rekordot aludt, mert utána átaludta az éjszakát is.
Így aludt , még horkolt is:
Igen ez is elkövetkezett. A két kutyát nem akartuk összeengedni, egyrészt Bogi még bizonytalan volt, másrészt a nagy játékok közepedte könnyen baj érhette volna szemeket, a varratot.
Igazából nem Brúnótól féltettük, mert ő engedelmes kutya, szót fogad általában. Bogi tud nagyon rendetlen lenni és mindig kikezd vele. Persze, hogy azt már Búnó se hagyja annyiban :-))
Ez rendben is lenne, rendben is van, ha nincs műtét utáni állapot, gallér, és 10 napig varrat.
Az éjszakánk igen érdekesen alakult. Tudni kell ehhez, hogy bent a lakásban már aludt ugyan kutya, igaz nem sokszor,( Bogi az első itteni hetében) egy szobában velünk viszont még sosem..
Na most az érdeklődés akkor kezdődött, amikor lefeküdtünk. Körbejárta az ágyunkat, érdeklődve szaglászta a takaró alól kilógő lábakat, meg nyilván az egész szituációt éber érdeklődéssel fogadta. Mert ők a Brúnóval ugye nem így szoktak lefeküdni a kutyaházikóban :-))).kapott egy ládikót, ami nagyon hasonlít a kinti ládájukhoz. Nem ment könnyen, de sikerült "lefektetni. Kellett egy elemlámpa, hogy az ágyban felülve meg tudjam keresni hol bóklászik, és ugyan mikor mit akar.
Mellesleg megjegyzem, hogy pár nap múlva már a gallér csörtögéséről tudtam merre jár, mikor kell neki kimenni. Mert gondolom ez így van nála rögzülve, az első éjszakákon ki kellett még menni, volt , hogy 2x is, aztán a végén már csak hajnalban, vagy kora reggel. Nagyon szépen alakult.
Persze tanulópénzt azért fizettünk, megtalálta a "helyét" az előtérben, oda pisilt, ha nem voltunk összhangban, még néha napközben is.. De volt olyan éjszaka is, hogy nagyobb , sötét csoagot is találtam, akkor lekéstem róla..
Visszatérve az éjszaká(k)hoz, a férjem nem igazán értékelte, amikor megnyalta a talpát Bogi. Kifejezetten zavarta :-)) Ki érti miért? Pedig mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy találna egy talpnyalót az emberek között.. :-))
Párszor körbejárta az első éjjel az ágyunkat, de egész jól aludt, igaz irgalmatlan nagy zajt tudott csapni a gallérral.
Brúnó a hivatalos verzió szerint ae egyik lányom szobájában aludt volna, de sehogy se akart bentmaradni. Illetve Bogi szobája ajtaján akart inkább bejutni. Megpróbáltunk egyedül a helyén hagyni, a kennelben, ahol a házikójuk is van. A leányzó megsajnálta, aztán végülis a szobájában kötött ki. De csak ezen az éjszakán, mert a reggel az rettenetes volt. Mindkettő menni akart ki, együtt nem lehett kiengedni, egymás után meg lehet, hogy valamelyiknek már késő lesz...jókora káosszal indult az a szombati munkanap.
Bogival időben kiértünk, meg is érte, mert irgalmatlan hasmenése volt, szintén epés stílusban, ez jó helyen landolt kint .
Ez a nap még elég álomkómásan telt Boginak. nagyon sokat aludt, azt is megfigyeltem, hogy borús időben, vagy este, kislámpánál sokkal jobban alszik, mint napsütésben.
Hazafelé végig aludta az utat kis kosárkájában.
Kinti kutya, de mivel nekünk van másik kölyök ebünk is szóba ejöhetett, hogy öszengedjük őket. Így 10 napra elkülönítőbe, a mi szobánkba került.
Brúnónk, mikor megérezte, hogy hazaértünk, elképesztő erővel ment volna Bogihoz. A lányom szobájában próbáltuk bent tartani, amíg rendezkedtünk, de majdnem "ráment "az ajtó, annyira kaparta. Végül egy jókora hányás lett a vhiszti vége, természetesen az ülőgarnitúra megcélozásával.. szerencsére időben előkerült néhány iromány az íróasztalról, és "cucc" azon landolt. Ez volt a bizonyíték a délutáni csipegetésére. :-((( Brr...
Mellékesen jelzem meg, hogy az alátét irat fontos lett volna, az is volt , sikerült lemosni, az udvaron megszárítani, majd nejlon bugyiban:-) tartva feldolgozni az eredeti célnak megfeleleően.
Bogi közben szemmel volt tartva, valaki mindig figyelt rá. Negyed 4 felé kapta meg az altatót, 6-kor lábraállt. Próbálkozott legalábbis. Ekkor szólalt meg lányom, hogy olyan, mintha kergetné a kígyót :-))) Többször próbálkozott, többször visszafeküdt, többször bepisilt, gondolom az altatónak van vízhajtó hatása is. 7-kor elrohant a bejárati ajtóig, de nem engedhettem ki, met Brúnó lesben állt, na meg nem is engedtem volna.. Mire a póráz felkerült volna, jókora adagot hányt szegénykém, az epésebbik fajtából az ajtóba. Na fele a gallérban maradt, ott is folyt, ahol nem kellett volna, hát szerencsétlenkedtünk egy sort..
Hányás után egészen jól volt, igaz mindennek nekiment a kis ufós gallérjával, a találat akkorákat lökött rajta vissza, hogy rossz volt hallatni.
Később kapott kevés vizet, még később pár falat kaját is, hogy ne terheljük meg az üres pocit.
