majdnem... vagy félig...
Szeretném, ha megtanulnának bent viselkedni, ezért, igen ravasz módon, a mikor jól elfáradnak kint, beengedem őket. Természetesen, csak a számukra "felajánlott" területeket vehetik birtokba a lakásban.
Amikor minden jól megy, akkor több órát végig durmolnak, mondhatni az egész délutánt.
Ha jön a hancúr, a vihánc, vagy netán túllépik a határaikat, kiküldöm őket. Brúnó amikor Bogi bent lakott rendszeresen kaparta az ajtót. Manapság ezt Bogi műveli, de olyan szinten, hogy még valami ugatásféle hangzavarral is megspékeli.
Ahogy beállt az esős évszak egyre ramatyabbul néz ki az udvar, a terület, a kis birtokuk. A bejárati ajtó , a pár éve, horror árért benemesvakolt ház, a járda, az előtető alatti járda, csupa sár. SZóval szarul néz ki minden...
Több menetben próbáljuk ezt a problémát megoldani.
Bent nem tarthatom őket a mert a családi megállpodás nem erről szólt, sőt, az ő igényeik szerint se, mert kertes házban nem mondhatom nekik, hogy márpedig sehova, mert beszürkül a bundátok, aztán bent meg kifehéredik, porszívó (meg a háziasszony) nagy örömére.:-))
Ők igenis szeretnek kint lenni, csak akkor vágynak befelé, ha álmosak, éhesek, netán jön valaki, akit lelkesen összeugrálnának. Ahogy említetem hosszabb távon csak a délutáni alvásidőre maradnak bent. Mostanra azt is elértük, hogy nincs pisi a lakásban.
Na, az állagmegóváshoz visszatérve:
A ház utcára nyíló kiskapus oldala már el van zárva előlük, egy ideiglenes drótkerítéssel.
Ez nem is baj, hiszen egész nyáron aggódtam, hogy esetleg kiszalad valamelyik a lábunk között(ahogy a lakásba be is szoktak) az utcára, és mivel itt elég nagy forgalom van, bizony ez félelmetes lenne.
Másrészt a ház azon oldala, ami leginkább közszemlére van téve, az eddigi letakarítatlan lábnyomokkal is csak csökkentett mértékben koszos.
Harmadrész, így nem lesznek a tavaly telepített új tujáink tovább tépázva, és Brúnó által oldalba locsolva.
Talán még a fű is lesz, ott, ahol már nincs :-))
Viszont a bejárati oldalon (háttal az utcának) irgalmatlanul sok a lábnyom a falon. Az ajtó állandóan csupa sár Brúnó ugrómagasságáig..Az ablak alatti lóca, ami nyáron a kedvenc pihenőhelyévé vált, és amire falállva még be is látott a házba az egyik ablakon, most a fagyok elől kissé védetett helyre vitt muskátlik birtokában van.
Apránként szépen kinyírja őket. Kezdte a minap azzal, hogy átgázolva minden növényen, felült az ablakpárkányra, hogy megnézze mi folyik bent. Méretéhez 2 ablakpárkánnyi szélesség passzolna :-)))) Épp vittem ki a vacsorájukat, ennél fogva nem tudtam lesegíteni, fogalmam sincs, hogy jött le, valahogy ezerrel a kajáért, egy virág se sérüt meg, és a kutya sem.
Ma viszont szétrágott egy máshonnan 2 napja lenyúlt és kiürített cserepet, abban szerencsére csak föld volt.
A lócáról szintén egy cserép muskátlit tüntett el, és felfedeztem, hogy egyik gumósbegónámnak, mármint a gumónak, hűlt helye. Beugrott, hogy pár napja láttam a kakildájuk környékén egy nagy gyökérfélét, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Most viszont rögtön kattant, hogy az volt a gumó. Megtaláltam, de hogy tavassszal működőképes lesz-e, az a jövő titka.
Ez az egész azért volt, mert nem jöhettek be ugrálni délután. Szunyókáltak egy sort, de nem eleget, aztán ki akartak menni játszani. Majd újra bejönni egy vendéggel.. na, ezt nem engedtem, mert ugráltak fel, ezért kaptam biztos bosszúból a muskátlipusztítást.
Aztán jött a bünti, mehettek a helyükre, a kennelbe. Nem örültek neki, de kihasználták a lehetőséget, és folytatták a rövidre sikerült délutáni sziesztát..
