Ilyen bájos kis manócska volt, amikor hazahoztuk. Remekül viselte az utazást, ölben babusgatva, minden "baleset" nélkül autókázott, életében először.
Amúgy az ő története nem egy szokványos kutyavásárlás volt. Neten egy hirdetésben találtuk a címet, mindent megbeszéltünk már, amikor kaptunk egy telefont, hogy ellopták a kölyköket.
Nagyon szomorúak voltunk, hiszen már beleéltük magunkat, kivártunk néhány hetet. Nem is tudtuk hirtelen mihez kezdjünk, mindenképpen szerettünk volna egy kis biglit.
Újabb keresgélés, újabb cím, újabb időpont, de egy kicsit olyan volt, mintha "megcsaltuk" volna az elveszett kutyusunkat... közben itthon zajlott az élet, ballagásra készültünk egy kis családi összejövetellel, a velejáró eszemiszommal. A nagy készülődés közepette megint telefon: megvan az elveszett kiskutya, csak gyerekcsíny volt, egészségesek, de már menjünk is érte.
Hoppá! A kutyus még csak öt hetes...És a család döntött, 2 nap múlva itt volt a kis beagle. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, sőt még veszélyes is lehet.
Mivel még semmilyen oltása nem volt a kicsinek, új helyre került, a korábbi családjától, a biztonságot nyújtó mamitól, a tesóktól távol, egy másfajta családba, igyekeztünk mindent a kedvére tenni....
Tudtuk, hogy mindent nem pótolhatunk, de, amit lehetett megtettük érte...
