Október 19., délután 3 óra, ez volt a műtét időpontja, a szomszéd városban ( 20 km).
A műtét előtti pár nap arról szólt, hogy próbáltam őket beszoktatni.Tudtam, hogy ennek Brúnó issza meg a levét, de más megoldás nem adódott.
Nem volt könnyű az a nap, hiszen se étel, se ital nem kerülhetett a pociba. Mivel kinti kutyusok, és a diófánk akkoriban ontotta a termését "maga alá", a kutyuskáink boldogan csipegették. Brúnó megtörte és jutott belőle Boginak is.
Ezt nem volt szabad most megengedni. Így korán reggel betereltem őket.. Brúnót kiengedtem persze közben futkosni a kertbe, kint megkapta a kajáját is.. Aztán napközben pórázon közlekedtünk Bogival, mert a dolgára csak ki kellett vinni. Sehogy se értették mi történik. Akkor még Brúnó azért vele lehetett legalább bent.
Nem volt könnyű elmenni. Brúnóra a nagylányom vigyázott, de, ahogy felfedezte, hogy mi leléptünk a Bogival, ezerrel nekiesett szétszedni kertkaput, hogy utánunk jöjjön. Jó sokára és nagyon nehezen lehetett megfékezni.
Aztán bánatában elment nagy kakievésre, amíg mi távol voltunk, ezt később bizonyítékokkal :-((( támaszotta alá.
