Érdekesen alakult az első estéjük ismét együtt.
Még világos volt, amikor Bogi benti takaróját kiráztam az udvaron. Ő nézett, gondolkodott, ránézett a kutyaólra, beszaladt a kutyaólba, figyelte, hogy figyelem-e.
Utána nem is nagyon foglalkoztam vele, a kutyusok jól elvoltak ,a kinti világítás még bekapcsolva, hagytam őket futkosni. De a férjem azt hittem alszanak már, ezért ő leoltotta a villanyt.
Mikor felfedeztem , megyek ki, Bogika az ajtóban tanácstalanul toporog, Brúnó a kutyaólban, a közben egyszemélyessé vált ládikóban elkényelmesedve.. Hoppá!!
Nem tudtam mi van, attól tartottam Brúnó nem engedi be. Odmanetem, Brúnó kijött, Bogi bement, és akkor Brúnó nézett rám tanácstalanul.
A ládát kivettem, ezzel a probéma megoldódott, azóta kettecskén telnek a jól zigetelt kutyaólban az éjszakáik. Sőt, az ajtónyílás is le lett szűkítve, hogy még kevesebb hideglevegő férkőzhessen be.
Ők a vizslánkkal ellentétben nem hordják ki a kutyaólba tett meleg rongyokat, esetleg reggel csak , amikor rájuk jön már a tépkedés.
Újra együtt rosszalkodnak, temészetesen Brúnó irányításásval.
